A csoport - A Fény Világítótornyai, 2026. május: ~ Lilith megszólal ~

A csoport - A Fény Világítótornyai, 2026. május: ~ Lilith megszólal ~

Üdvözlet, szeretteim, ÉN, LILITH VAGYOK!

 

Ma megígértem az Őrzőnek, hogy megszelídítem a nyelvemet, hogy szélesebb közönséghez szólhassak, de üzenetem hevessége nem fog lecsillapodni. Én vagyok a Kilencek Csoportjának kilencedik és egyben utolsó tagja. Más dimenziókban is megtestesültem már, csak hogy most visszatérve a Földre azt tapasztaljam, hogy a nevemet és a történelmemet átírták, hogy elkülönülést és félelmet teremtsenek. Sokan elhitték a rólam szóló sötét történeteket. Szégyelljétek magatokat! A teremtéstörténeteitekben én voltam az első nő, és azért vagyok itt, hogy helyreigazítsam a dolgokat, mivel most egyedülálló alkalom jött el minden ember számára, hogy felismerje az irányváltást. Nemrégiben repedés keletkezett a valóságban, és én újra előbukkantam. 

 

Felkavarodás és elmozdulás zajlik a létezés számos szintjén. Ez nem csak a Földeteken történik, hanem a kozmosz számos szegletében is. A női spirál emelkedik a Földön, hogy elérje azt az egyensúlyt, amelyre szükség van ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk. Értsétek meg, kedveseim, ez nem a férfiasság elleni felemelkedés. Ez nem egy hódítás általi korrekció. Ez egy újraemlékezés arra az egyensúlyra, amelyet sok más lény elért a kozmoszban. Itt az ideje, hogy kézen fogva támogassuk egymást, nemcsak a Földön, hanem sok más létezővel is, akik most itt vannak, és hamarosan felfedik magukat. 

 

Bolygótokon évezredek óta a hatalmat gyakran erővel, sebességgel, struktúrával, birtoklással és kontrollal mérték. Ezek nem gonosz dolgok, sőt, az emberi faj kezdetén is segítettek. Mégis, már régen kinőttétek ennek az egyensúlyhiánynak a szükségességét, és most ez tart vissza benneteket. A férfias és a nőies egyszerűen hiányos, amikor önmagukban állnak. A férfias elv építi fel a tartályt, de a nőies élettel tölti meg. A férfiasság kardot szegezhet egy cél felé, de a nőies azt kérdezi: „Vajon ez az út gyógyít, táplál és befogad?” Az egyik a másik nélkül torzulást teremt. Együtt világokat teremtenek. A Föld bolygó és az emberiség régóta egyensúlytalan. Az univerzum természetes spirálja lehetőséget nyit a változásra és az egyensúly visszatérésére. Készen álltok letenni a kardot?

 

Hadd meséljünk el egy történetet egy ilyen világról, amiben nemrég jártam.

 

Messze a távcsöveitek látókörén túl, az égbolt ismerős térképein túl volt egy Erisz nevű bolygó. Ez nem az az exobolygó, amit felfedeztetek, hanem a Föld egy többdimenziós aspektusa. Ibolyaszínű óceánokkal, ezüstös erdőkkel és hegyekkel csillogott, amelyek teliholdkor halkan zümmögni látszottak. Az Erisz egy rendkívül szép világ volt, és ezen a bolygón a nők voltak a domináns faj.

 

Nos, az Erisz feletti uralom nem azt jelentette, amit a Földön oly sokszor jelentett. Erisz asszonyai nem elnyomással uralkodtak. Ráhangolódás által uralkodtak. Mélyen hallgattak a folyókra, a meg nem születettekre, az idősebbekre, a gyermekek álmaira, sőt még a szavak közötti csendre is. Tanácsaik kerekek voltak, templomaik az ég felé nyitottak, és gazdaságuk nem a szűkösségen, hanem a körforgáson alapult. Senki sem birtokolta a vizet. Senki sem adott el magokat. Senkit sem dicsértek azért, mert felhalmozta, amire másoknak szüksége volt. Hosszú ideje már az Erisz is kibillent az egyensúlyból, mégis megfigyeltük és változtunk.

 

Erisz több ezer éven át virágzott. A női elv irányított mindent. A gyógyulást tisztelték. A születést szentnek tekintették. Az intuíciót nyelvként tanították. Az érzelmeket nem gyengeségként kezelték, hanem hasonlóan ahhoz, amit az időjárásként látunk: valami, amit meg kell figyelni, meg kell érteni és tisztelni kell.

 

De még a paradicsom is kibillenhet az egyensúlyából.

 

Idővel Erisz asszonyai elkezdtek bizalmatlanok lenni a férfias elvvel szemben. Nem a férfiakkal – hiszen Eriszen is voltak férfiak –, hanem magával a férfiasság energiájával. Az irányítást/vezetést az uralkodással, a struktúrát a bebörtönzéssel, az ambíciót az erőszakkal, a védelmet pedig az irányítással társították. Így mindent megpuhítottak. A döntések egyre tovább tartottak. A határok elmosódtak. A fiatalokat arra biztatták, hogy mindent érezzenek, de nem mindig tanították meg nekik, hogy mit kezdjenek az érzéseikkel. A kreativitás bőséges volt, de sok vízió befejezetlen maradt.

 

A bolygó kedves volt, de kezdett veszíteni a lendületéből.

 

Aztán elérkezett a Vörös Szelek évszaka.

 

Hétszáz évente egyszer Erisz áthaladt egy kozmikus pormezőn, amely bíborvörösre festette az eget. Általában ártalmatlan, sőt gyönyörű volt. De ezúttal a szél egy furcsa ásványt hozott magával, amely leülepedett az ibolyaszínű óceánokban, és elhomályosította az ezüstös erdőket. A termés meggyengült. A gyógyító vizek elvesztették dallamuk egy részét. A tanácsok napokon és éjszakákon át gyűltek össze, belülről figyelve, álmodozva és útmutatásra várva.

 

Közöttük volt egy Sera nevű fiatal nő.

 

Erisz mércéje szerint Sera nem volt bölcs. Túl közvetlen volt. Kényelmetlen kérdéseket tett fel. Szerette a régi női szokásokat, de a szerszámokat, hidakat, térképeket és gépeket is szerette. Gyerekként kagylókból és csontokból épített apró szélfogókat, olyan eszközöket, amelyekkel a viharáramlatokat tárolt energiává tudta alakítani. Az idősebbek mosolyogtak a találmányain, de sokan azt suttogták: „Túl sok pengét hordoz a lelkében.”

 

Egyik éjjel, miközben a Vörös Szelek üvöltve zúgtak a kristálysíkságokon, Sera a Nagy Tanács elé állt, és így szólt: „Alaposan figyeltünk. Most már tisztán kell cselekednünk.”

 

Csend lett. Az egyik idősebb így válaszolt: „A teljes harmónia nélküli cselekvés megsebezheti a világot.” Sera lehajtotta a fejét. „Igen. De a cselekvés nélküli harmónia is megsebezheti a világot.”

 

Szavai felzaklatták a tanácsot. Egyesek tiszteletlennek tartották. Mások úgy érezték, hogy valami felébred bennük, valami ősi és szinte elfeledett.

 

Sera hatalmas, rezonáns tornyok építését javasolta a partvonalak mentén. Ezek a tornyok nem a Vörös Szelek ellen harcolnának; befogadnák azokat, kiszűrnék az ásványi port, és megtisztított áramlatokat küldenének vissza a légkörbe. Ehhez precizitásra, fegyelemmel, koordinációra és határidőkre lenne szükség – nagyon férfias kifejezésekre. De maga a terv a bolygó mélyen nőies bölcsességére való odafigyelésből született.

 

A tanács habozott. 

 

Aztán egy Tor nevű öreg férfi lépett elő. Az Eriszen élő férfiakat dédelgették, de ritkán voltak vezetők. Tor életét kövek őrzőjeként töltötte, a hegyek csontjait tanulmányozva. Halkan szólalt meg. „Sera terve működni fog”.

 

Sokan meglepetten fordultak felé. Így folytatta: „De nem azért, mert legyőzi a szelet. Azért működik, mert szent feladatot ad a szélnek.” Heves vita után a tanács engedélyezte a munka megkezdését.

 

Erisz népe negyven napon és negyven éjszakán át dolgozott együtt. Nők vezették a tervezőköröket. Férfiak és nők formálták a tornyokat. Gyerekek énekeltek hangmintákat a kövekbe. Az idősebbek megáldották az alapokat. Erisz generációk óta először emlékezett az összpontosított cselekvés örömére. Nem a kétségbeesett cselekvésre. Nem az irányító cselekvésre. Szent cselekvésre.

 

Végül a tornyok ezüst liliomokként emelkedtek a partvonalak fölé. Amikor a Vörös Szelek ismét megjelentek, üvöltve törtek be a tornyokba. Az egész bolygó remegett. Egyesek attól tartottak, hogy a tornyok összetörnek. De aztán jött a varázslatos spirál.

 

A tornyok nem csupán megtisztították a szeleket. Énekelni kezdtek. A hang áthaladt az óceánokon, bejutott az erdőkbe, a hegyek alá, és Erisz minden lényének szívébe. Ebben a dalban az emberek valami megdöbbentőt hallottak. Maga a bolygó soha nem halt meg. Változott. A Vörös Szelek nem mérget hoztak, hanem egy integrálatlan ajándékot, egy ásványt, amely új életet kelthetett, de csak akkor, ha tudatos struktúra egyensúlyozza ki.

 

Heteken belül az ezüstös erdők aranyszínűre változtak. Az óceánok ibolyaszínből ragyogó kékeszöldre változtak. Új gyümölcsök jelentek meg, édesebbek, mint valaha. A legyengült termények erősebbek lettek. A gyógyító vizek mélyebb hangon tértek vissza. És Sera, akiről azt mondták, hogy túl sok pengét hordoz, nem lázadóként, hanem az Első Hídként vált ismertté.

 

Azt tanította Erisz népének, hogy a nőiesség nem veszít erejéből, amikor magához öleli a férfiasságot. Teljesebbé válik. A nőiesség nem csak azért van itt, hogy megnyugtasson. Azért van itt, hogy teremtsen, vezessen, megvédje az életet, hogy kimondja az igazságot, új rendszereket hozzon létre, és hogy ragaszkodjon a bőség megosztásához. A férfiasság nem csak azért van itt, hogy parancsoljon. Azért van itt, hogy összpontosítson, hogy szilárdan tartson, hogy szeretetre méltó formákat építsen, és az élet szolgálatában cselekedjen.

 

Kedveseim, ezt most reményt hozó üzenetként hozom az emberiség számára. 

 

A női hatalom megerősödése nem trend. Ez bolygószintű szükségszerűség. Ez a bölcsesség visszatérése a hatalomhoz, az együttérzés a vezetéshez, az intuíció a tudományhoz és a tisztelet a teremtéshez. De az igazi meghatalmasodás, hatalom és erő nem azt kéri a nőktől, hogy a férfiak sebzett változataivá váljanak. Azt kéri minden lénytől, hogy tisztelje magában a nőiességet: azt a részt, amelyik meghallgat, táplál, magába foglal, érez, befogad és tud. Ugyanakkor az erős nőiesség nem utasítja el a férfiasságot. Megáldja, finomítja és hazahívja azt. 

 

A Föld jövőjét nem a fölényes uralkodás fogja felépíteni. Az egyensúly által fog megszületni. Amikor a nőiesség nyitott szívvel és tiszta hanggal emelkedik fel, és amikor a férfiasság a szolgálatban mellette áll, ahelyett, hogy kontrollálna, az emberiség felfedezi azt, amit Erisz felfedezett: a vihar soha nem a vég. Ez maga a meghívás volt. 

 

Őrizzétek ezt a reményt közel, kedveseim. A Földön is változnak a szelek.

 

A Kilencek Csoportjaként arra kérünk benneteket, hogy bánjatok egymással tisztelettel, figyeljetek egymásra, és játsszatok jól együtt.

 

Lilith vagyok, aki az első nőként ismert. Visszatértem, és nagyon szeretlek titeket.

Espavo

 

Köszönjük, hogy segítetek terjeszteni a Fényt!

Közvetítette: Steve Rother

Fordította: Hatejer Emese

Szerzői jog 2000 – 2026
Ez az információ szabadon terjeszthető, egészben vagy részben. Kérjük, tüntesse fel forrásként: www.SteveRother.org