~ Az Angyalok Nyelve ~
A Kilencek csoportjától
Üdvözlet, kedveseim!
Egy olyan üzenettel csatlakozunk hozzátok ezen a napon, amely talán könnyedebb hangvételűnek tűnhet, mégis mélyreható jelentőséggel bír az ébredő ember számára. A humorról és a nevetésről szeretnénk beszélni, arról a szent megkönnyebbülésről, ami akkor jön el, amikor egy lény lelke – akár egy pillanatra is – újra emlékszik eredendő szabadságára. Sokan félreértik a humort, és a spirituális gyakorlat templomán kívül helyezik, mintha a nevetés méltatlan lenne a tiszteletre. Azt mondjuk nektek, kedveseim, a nevetés sokkal közelebb van a mennyekhez, mint azt a legtöbben gondolnák. A nevetés nem független a spiritualitástól; annak egyik legtisztább kifejeződése. Azt is mondhatnánk, hogy amikor nevetek, az Otthonról áradó energiát hordozzátok magatokkal.
Az emberi életben az érzelmek viharként gyűlhetnek össze. A gondolatok sűrűvé válnak. Az aggodalmak egymásra épülnek, és gyorsan elsöprővé válnak. A test megfeszül, ráerősít és felkészül a veszélyre. Ilyen pillanatokban a létező energiái elkezdenek lelassulni. Nehézzé, statikussá és nehezen mozgathatóvá válnak. De aztán jön a humor. Gyakran halkan vagy váratlanul érkezik, majd néha egy olyan erős kitörésként jelenik meg, amely megremegteti az egész testet. És hirtelen valami megváltozik. A vihar nem mindig tűnik el egyik pillanatról a másikra, de a szorítása enyhül. A lélegzet visszatér, a szív megnyílik, és az elme megáll. Az érzelmi test újra egyensúlyba kerül.
Ez a humor egyik nagy ajándéka: egyensúlyba hozza az energiákat.
Amikor egy lény szívből nevet, az ellentétes energiák gyakran csak egy félpillanatra harmóniába kerülnek. A félelem és az öröm nem foglalhatja el ugyanazt a teret, legalábbis nem ugyanúgy. A harag elveszíti élességét. A szomorúság szelídebbé és folyékonyabbá válik. A szégyen elengedi a szorítását, és elfogadássá alakul. Egyszerűen fogalmazva, a humor elég időre megszakítja a régi energiamintát ahhoz, hogy a fény bejusson. Nem arról van szó, hogy a nevetés tagadja az érzelmeiteket. Inkább lehetővé teszi az érzelmek mozgását, lélegzését és kiegyensúlyozottabb formában való újraszerveződését. Sokan észrevettétek már, hogy miután mélyet nevettek, másképp érzitek magatokat. Nem csupán szórakoztattak, hanem újraindítottak. Ez azért van, mert a nevetés megváltoztatja az egész mezőtök ritmusát. Új lüktetést hoz az idegrendszeretekbe, új áramlatot az érzelmi testetekbe, és új tágasságot az elmétekbe. Ebben az állapotban a gyógyulás esélye nagyobb.
Igen, kedveseim, a nevetés fizikailag is gyógyíthat.
A testet nemcsak a tartósságra, hanem a megújulásra is tervezték. De a megújulás nehézzé válik, amikor a testet folyamatosan elárasztják a stresszjelek, energikus összehúzódások és érzelmi terhek. A nevetés kezdi feloldani ezeket a terheket. Ahogy az izmok ellazulnak, a nevetés elmélyíti a légzést. Serkenti a vérkeringést és megváltoztatja a kémiai folyamatokat. A test azt az üzenetet kapja, hogy elég biztonságban van – legalább egy pillanatra – ahhoz, hogy elengedje a védekező mechanizmusokat. Ebben az elengedésben kezdődik a gyógyulás.
Az emberek gyakran pusztán erőfeszítéssel keresik a gyógyulást. Nyomulnak, elemeznek, korrigálnak és törekszenek. Mégis, némi gyógyulás inkább az elengedésen, mint az irányításon keresztül jön, akkor kezdődik, amikor a testet emlékeztetik az örömre. Egy nevetés, ami megremegteti a gyomrot és meglágyítja az arcot, nem apróság, hanem a helyreállítás aktusa. Emlékezteti a fizikai test minden rendszerét, hogy az élet még mindig mozog, még mindig énekel, és még mindig hordozza a lehetőségeket. Ne becsüld alá egy mosoly szentségét vagy egy kuncogás varázsát.
Egy mosoly ott is elkezdődhet, ahol egy prédikáció nem. Egy nevetés megnyithat egy ajtót, amelyet nagy erőfeszítéssel nem sikerült kinyitni. Vannak olyan energiák az univerzumban, amelyek nemcsak a fegyelemre és a szándékra reagálnak, hanem az örömre is. Lelki szempontból a nevetésnek még mélyebb célja van.
A nevetés az angyalok nyelve.
Az angyalok nem ismerik a félelem sűrűségét úgy, mint az emberek. Ehelyett a szemléletük az együttérzés és az időtlenség. Az övék a szellem szelíd játéka. Az angyalok látják a végtelenséget minden átmeneti probléma mögött, tanúi a lélek utazásának, messze túlmutatva a pillanat szűkösségén. Így az angyali szeretet energiája gyakran nem nehézségként vagy nyomásként érkezik, hanem könnyedségként és felemelő érzésként. Amikor igazi nevetés tör fel belőletek, az az angyali mezővel rezonál. A nevetés az emlékezés hangja.
Az őszinte nevetésben a lélek rövid időre felidézi, hogy bár az emberi történet jelentőségteljes, nem tartalmazza a teljes igazságot. Emlékeztet arra, hogy örökkévaló vagy, és hogy semmilyen sötétség nem olthatja ki teljesen a fényedet. A lélek emlékszik arra, hogy még a kihívások közepette is valami hatalmas, szerető és bölcs dolog tart titeket. Ezekben a nevetéssel teli pillanatokban közelebb kerültök az Otthonhoz.
Az otthon, kedveseim, nem csupán az a hely, ahová a halál után kerültök. Ez a szellem frekvenciája, amelyből származtok. Ez a feltétel nélküli szeretet, a valahová tartozás és a mély tudás rezonanciája. Amikor szívből nevetek – kegyetlenség és védekezés nélkül –, megemelitek a rezgésszinteteket. Kevésbé lesztek sűrűek, és a fátyol vékonyabbá válik, mert már nem vagytok az illúziók béklyóiban. Ha csak egy pillanatra is, a mennyország nem tűnik olyan távolinak, mert belülről érintitek meg.
Ezért van az, hogy oly sok spirituális kereső zavarban van a humorral kapcsolatban.
Azt tanították nekik – akár közvetlenül, akár közvetve –, hogy a komolyság egyenlő a mélységgel. Megtanulták az ünnepélyességet a bölcsességgel társítani. Azt hiszik, hogy ha valami szent, akkor annak nehéznek kell lennie. Ha valami isteni, akkor annak formálisnak kell lennie. Ha valaki igazán fejlődik, akkor a nevetés, a játék és a bolondság felett kell maradnia. De ez az elkülönülésből született félreértés.
Létezik egyfajta komolyság, amely a tiszteletből fakad. Bár ennek megvan a maga helye, van egy másik komolyság is, ami csupán félelem, lelki köntösbe öltöztetve. Merev és önteltséggel teli, az egó kísérlete arra, hogy fejlettnek tűnjön, elutasítva azt a könnyedséget, ami felszabadítaná.
A szent humor átalakító erejű.
A szent humor nem arról szól, hogy kisebbítsük az életet, hanem arról, hogy helyet teremtsünk a még több életnek. Nem a fájdalom semmibevételéről szól, hanem arról, hogy elutasítsuk a fájdalom imádatát, mint az egyetlen utat a változáshoz. A szakrális humor nem a valóság elől való menekülésről szól, hanem arról, hogy szélesebb lencsén keresztül lássuk a valóságot.
Amikor kedvesen nevetek, fejlődtök.
Amikor együttérzéssel nevetek a saját régi mintáitokon, akkor fejlődtök. Amikor hagyjátok, hogy a humor feloldja a büszkeséget és a feszültséget, elengeditek azt a vágyat, hogy mindig irányítsatok, és ilyenkor fejlődtök. Az evolúció nem csupán a fegyelem általi felfelé emelkedés, hanem egy mély kilégzés is. Gyakran ez a hajlandóság a védtelenné válásra. És néha csupán a bátorság kell ahhoz, hogy örömet szerezzünk egy olyan világban, amely arra nevelt, hogy éberek legyünk.
Kedveseim, óriási mesteri képesség rejlik abban, ha valaki képes a kihívások közepette nevetni. Nem erőltetett nevetésre, spirituális színlelésre vagy a pillanatnyi valódi érzelmek megkerülésére gondolunk. Arra az igazi belső mosolyra gondolunk, amely akkor jön el, amikor a lélek újra emlékszik az erejére. Az a fajta humor, ami azt mondja: „Igen, ez nehéz, de én több vagyok, mint ez a rövid pillanat.” Ez nem tagadás, hanem tudatosság.
A közös nevetésben is van gyógyulás. Amikor az emberek együtt nevetnek, a távolság csökken, és a szívek közötti falak elvékonyodnak. Az ítélőképesség ellazul. Az energia szabadabban áramlik. A nevetés koherenciát teremt a lények között, mert teret nyit a szeretetnek ott, ahol egykor a védekezés uralkodott. Ezért a humor gyógyíthatja a kapcsolatokat. Átalakítja a családokat, a barátságokat és a közösségeket.
Kedveseim, ne száműzzétek a humort az utatokról. Hívjátok be a meditációitokba és a gyógyító munkátokba. Hívjátok meg közösségeitekbe és szent összejöveteleitekbe. Legyen helye a mosolynak a szertartásaitokban, a melegségnek az imáitokban és a nevetésnek a tanulásotokban. A megvilágosodás nem az öröm elvesztése, hanem a természetes képességetek visszanyerése rá.
Az angyalok együtt nevetnek azokkal, akik felébrednek.
Nem a szenvedéseteken nevetnek, hanem azon a gyönyörű módon, ahogyan újra és újra felfedezitek a fényt, miután egy időre elfelejtettétek. Gyengéden nevetnek, miközben megbotlotok, felkeltek, újra megbotlotok, és lassan eszetekbe jut, hogy soha nem voltatok különállóak a szeretettől. És amikor lélekből nevetek, tisztábban halljátok az angyalokat.
Kedveseim, a nevetés nem a spirituális fejlődés alatt áll. Ez az egyik szárnya.
Szóval, nevessetek, amikor tudtok. Nevessetek gyengéden. Nevessetek kedvesen. Nevessetek tisztelettel az élet iránt és szeretettel a saját emberségetek iránt. Az arcotokon lévő mosoly beindítja a bolygóidegeket, és szeretetet küld az egész lényetekbe. Hagyjátok, hogy a humor lecsillapítsa az energiáitokat, csillapítsa az érzelmeiteket, és gyógyírt hozzon a testeteknek. Engedjétek, hogy megemelje a rezgéseteket, amíg otthon nem érzitek magatokat.
Bánjatok tisztelettel egymással, törődjetek egymással, és játsszatok jól együtt.
Elrah vagyok a Ritmikus Szolgálattól, és arra emlékeztetlek titeket, hogy mosolyogva térjetek haza!
Espavo
Köszönjük, hogy segítetek terjeszteni a Fényt!
Közvetítette: Steve Rother
Fordította: Hatejer Emese
Szerzői jog 2000 – 2026
Ez az információ szabadon terjeszthető, egészben vagy részben. Kérjük, tüntesse fel forrásként: www.SteveRother.org
.jpg)
.png)
