Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Út a Bőség dalához

Margarita Zoé : A pénz szaga /tragikomédia 8 felvonásban

www.magunk.hu

images--1-.jpg I. felvonás: A fájdalom a hiány dala 2008.12.

Miért fáj a jobb arcüregem már három hete? Mit üzen, ez az időnként visszatérő, felerősödő fájdalom, amely sugárzik belülről kifelé a fogamra, a fülemre, és a szememre?
- A fájdalom egy rettenet. Kép, tünet. Mikor feljön, így megismered. Mutatja „arcát” az arcátlan.
A hiány vetülete, s a füle? Kéri, figyelj rá: magadra! Ne kifele! Érezz vele együtt. Legyél jelen benne, általa. A hiány dala. A fájdalom.
Neked mi hiányzik?
A másik feled szeretete. Annak érzése. Ezt nem érzed, és ez hiány benned.
Az érzékelés hiánya.
Ezért is sújtja most a fájás az érzék-szerveidet.
Mit látni, hallani, megrágni elmulasztottál, az most mind fáj benned.
Mit tegyek?
-Hagyd, hadd jöjjön felszínre. Érezd, és engedd meg neki, hogy fájjon. Ne állj ellen. Így feljöhet, és elmúlik magától, ahogy engeded, el-engeded.
Csak folytasd, mit elkezdtél
Tudd, érted van, nem ellened. Még ha fáj is.
Neked mi fáj belül, ami kifelé sugárzik?
Amit látni, hallani nem akarsz?
Mit fáj látni, és hallani a világod nappali feléből?
 
Igazságtalanság, szegénység, kiszolgáltatottság, elnyomottság, önszabotálás, feladás, mások fájdalma, kishitűség, hitetlenség, zártság, a hiánytudat látványa Pont ez az: a hiánytudat látványa, melynek ezek mind következményei.
Ahogy meglátod, felismered odakint, a belsődben eddig tudattalan részekből is kiszabadul. Előjön, megmutatja magát. Az egyensúly felborulása, a látszólagos egyensúlytalanság egy szélsőséges egyensúlyállapot, Végletes.
A kettétörtség fájdalma, a másik rész hiánya. Ez a hiánytudat szüli a két-elyt, (a mételyt), a fél-elmeket, a támadó, vagy sértett pozíciókat, a harcokat, a félelmeket, melyek megnyilvánulása, következménye a fájdalom.
Amikor a fájdalommal találkozol, a mögött egy hiány-tudati minta áll, amelyből ez a fájdalom az érzéseken keresztül leszületett.
A mentális síkon megjelenő hiánytudat szüli  az asztrális síkon megjelenő negatív érzelmeket, amik kiváltják a fizikai síkon megjelenő fájdalmat. Ez a három egy. Ugyanannak a három arca, a három síkon. Mind-egy-ik az emberhez tartozik, és oda-vissza működik. Bármelyik sík hat a másikra. Ezzel egy öngerjesztő folyamattá válik, a 22-es csapdájává, és egyre csak növekszik.
Fájdalomcsapda!
 
II. felvonás: amit mi munkának hívunk
 
(2008.12.23.)
A fájdalom az arcidegemből (fülemből, szememből,) lassan továbbállt. Már csak a fogam (jobb felső hatos (Vénusz-Jupiter) érzékeny a hidegre, az vezeti fel a fájdalmat az arcidegembe. Ebből valószínűleg gyökérkezelés lesz: ki kell ölni belőle az ideget. Érzéketlenné válni a Vénuszi-jupiteri elvre? Vagyis az anyagi biztonságra, bőségre? Az ehhez való (foggal-körömmel) ragaszkodás szülte meg ezt a fájdalmat, produkálta ezt a szélsőséges érzékenységet. A hatos felső fogaimon szélsőséges az ínysorvadás. Kint van a gyökér egy része.
Mit jelent mindez? 
- Fogaid azt tükrözik, amit eddig éltél, amit eddig gondoltál a bőségről, és amely elvek szerint éreztél, és cselekedtél. Amit bőségnek gondoltál, az mind csupa felszín, pótcselekvés, mind a hiány birodalmához tartozik. Az eddigi hited nem szülhet bőséget, mert a hiánytudatban gyökerezik. Ezért fáj a foggyökered, és ezért látszik ki, már nem takarja semmi. Kilóg a lóláb!
Minden keresményed, ami az anyagi biztonságodat jelentette, a félelem-mintázat szülötte, melyet a biztonságvágyad táplált, és az a hited, hogy ennek így kell lennie, ez így természetes. Ezért minden cselekvésed, pénzszerzésed tapasztalata meg is erősítette benned azt a motivációt, amelyből született. Valódi meghatalmasodott hiány-tudatot generált, amelyben harcolni kell a napi betevőért. Ez a világ félelmekkel teli, és újabb félelmeket, harcokat szül. Az emberek így válnak farkasokká.
Mivel így éltek a szüleitek, és szinte mindenki így él körülöttetek, ezt elfogadtátok mintának, leutánoztátok, és ezzel tovább erősítettétek. Beszálltatok az össznépi hiány-játszmába, amely már néphagyománnyá vált nálatok. Ti pedig szépen őrzitek ezt a hagyományt.
Tetszetős jelszavakkal díszítitek: olyanokkal, hogy a tisztességes munka megtermi a jutalmát, meg hogy aki nem dolgozik, ne is egyék.
Furcsa felfogást alakítottatok ki a munkáról is.
A motivációtok arra, hogy megtegyetek valamit, hogy elvégezzetek egy munkát, már nem az öröm, az elhivatottság, hanem a kötelezettség-érzés, a társadalmi elvárásoknak megfelelés, a félelem a pénz-hiánytól, vagy egyfajta eltompult szokásrend. Belétek ivódott, hogy ha nem dolgoztok, haszontalanok vagytok, és nem vagytok jogosultak az életre.
Ezt a rabszolga-rendszert ti magatok tartjátok fenn. 
A valóság az, hogy minden a rendelkezésetekre áll. De ti ezt nem látjátok, mert beleragadtatok ebbe a szűk rabszolga-rendbe, ahol se időtök, sem energiátok nem marad arra, hogy gondolkozzatok, körülnézzetek, esetleg megkérdőjelezzétek a korábbi hiteiteket.
Nem hiány van, hanem ti vagytok vakok a bőségre, ami ott van az orrotok előtt.
Egyszerűen el vagytok hangolódva. Ráálltatok a „hiány van”, „nincs elég” frekvenciájára, és ezért becsuktátok a bőség előtt az ajtót. Pedig az folyton ott kopogtat arra várva, hogy észrevegyétek.
 
III. felvonás: avagy hogyan, és mit is teremtünk a munkán keresztül?
 
Lehet ezt egy kicsit gyakorlatiasabban?
-Pontosan azt fogod kapni egy munkától, mint amit elvártál tőle, mint ami az alapvető motivációd volt, amiért elvállaltad. Csak éppen nem úgy, ahogy azt előre gondoltad.
Ha féltél a pénztelenségtől, akkor számodra az a munka az anyagiakkal, a hiánnyal szembesülés lehetőségét jelentette, de nem többet. Ha azért dolgozol, mert azt hiszed, hogy szegény vagy, akkor szegény kényszermunkás leszel. Ön-rabszolga. Ez a vaskori súdraság legalja. A legméltatlanabb dolog, ami egy emberrel történhet, hogy abba a téveszmébe esik, hogy ő egy rabszolga, és ezt meg is valósítja.
Ha mások elismerésére vágytál általa, akkor azon a területen jelzett vissza számodra sikert, vagy sikertelenséget.
A munka minden ilyen esetben csak ürügy, alkalom arra, hogy a mögötte lévő érzelmi motiváció megnyilvánulhasson. Valójában az az, amivel feltöltöd a munkát.
Ha úgy érzed, hogy kényszerből kell dolgoznod, akkor a munkád valóban kényszerré válik számodra. Te tetted azzá.
Ha utálod, amit csinálsz, ezt az utálatodat mintegy láthatatlanul beletöltöd a munkádba, és az változatos módokon fogja hozzád visszajuttatni az utálatodat. Kapsz például egy utálatos főnököt.
Ellenben, ha a munkádat tiszta szívvel, örömből végzed, ha azt a munkát csinálod, amit magadnak elképzeltél, akkor ezzel az energiával töltöd fel azt, és akkor ez is fog hozzád visszatérni megsokszorozódva. 
 
IV. felvonás: A hiánytudatú ember képe, aki már nem álmodik 
 
Ti megfordítottátok a sorrendet, mivel mindent a hiánytudat nézőpontjából láttok, és mindent alárendeltek a pénznek. Először azt nézitek, hogy miből lehetne pénzt csinálni, mi a jó üzlet, mi a sokat fizető munka.
Az eszetekbe sem jut, hogy körülnézzetek magatokban, mi az, amit szívesen csinálnátok, függetlenül minden anyagi elismeréstől. Közületek csak azok a boldog felnőttek, akik kitartottak a gyerekkori álmaik mellett, akik mertek tovább álmodni, és megvalósították az álmaikat. 
A többiek, akik hátat fordítottak az álmaiknak, és beálltak a szalagmunkások közé a sorba, azok elszürkültek, és egyre mélyebbre süllyedtek a kollektív társadalmi félelmekbe, a hiány-félelembe.
A népességetek túlnyomó része szenved ebben a hiány-kórságban, és nézi a többieket, akik jól érzik magukat a bőrükben, ráadásul nem szenvednek hiányt sem, és irigykedik. Azt hiszi, őt lopták meg, azért szegény. Mindig kifelé néz, és haragszik, vádol, sértett, bezárkózik. A szegénységet erénynek álcázza, így próbálja elfogadhatóvá tenni, és ebben nagy segítségére vannak a vallások, amiket magának kitalált, hogy a játszmáját legalizálja. 
Valójában nem az egyházak okozták ezt a tömeges szegénységet, csupán segítettek azt legalizálni, rögzíteni, elfogadható, sőt követendő mintává tenni.
Még mindig nem értitek, hogy a kérdés itt nem az, hogy sok, vagy kevés. Hiszen ti mindent ilyen mennyiségi alapon mértek. Sok pénz=nagy siker.
A valódi kérdés az, hogy érzed magad benne? Abban, amit csinálsz, abban, aki vagy? Miért csinálod, mi a motivációd? Tudsz adni is, vagy csak kapni akarsz?
A legeslegszegényebb ember az, - legyen bármekkora vagyona is – aki nem tud adni. Miért? Mert ő valóban azt hiszi, hogy neki nincs elég, ezért nem ad. Aki pedig nem ad, az ragaszkodik, és kapni akar. Minden áron. Ő az energiatolvaj. Csak néhányuk szakosodott a pénzre, és lett tolvaj, csaló, sikkasztó a ti földi szabályrendszereitek között. Az igazság azonban az, hogy mindenki ott lop, illetve ott lesz függő, ahol hiányt tud, vagy hiányt érez. Lehet lopni együtt-érzést, figyelmet, elismerést. Ahol magamat nem érzem teljesnek, hanem hiányosnak, ott lopni, játszmázni fogok, hogy pótoljam a hiányt kívülről. Ami persze nem lehetséges. Ez a folyamatos hiány-tudat egy csendes rettegéssel tölti meg az ember életét, ami méltatlan helyzeteket, támadásokat szül. Ezekben próbálod meg szembesíteni magadat a játszmáddal, és a mögötte megbúvó tévhiteddel. Amíg fel nem ismered, addig ez a folytonos elégedetlenség, kielégületlenség állapota. Ezért ő a legszerencsétlenebb ember, akit a föld a hátán hordhat.
A torz ön-képetek az, ami ehhez a hiány-tudathoz, majd abból a megvalósított hiány-állapothoz vezet. Szó szerint kivonjátok önmagatokat a bőség fennhatósága alól.
Az egyetlen valódi hiány az álmaitok hiánya, önmagatok legmélyebb részének elutasítása. 
 
V. felvonás: Út a bőség dalához 
 
- Hogyan kerülhetünk vissza a bőségbe?
A bőség nem mennyiségi kategória, hanem egy minőségi élet. Egyetlen módon kerülhetsz újra kapcsolatba vele, ha a lényed minőségi oldalával újra felveszed a kapcsolatot. És, hogy ez mit jelent?
Hogy visszaálmodod magad az álmaidba. Mersz újra önfeledt gyerek lenni, aki játszik (még nem fél, amíg a felnőttek meg nem tanítják neki, hogyan kell félni). Felejts el mindent, amire a felnőttek megtanítottak. Legyél újra az a boldog gyerek, aki voltál. Menj vissza a boldog gyerekkorodba, és nézd meg az álmodat. Hívd elő, nézd meg, mit szerettél akkor, ki voltál félelmek nélkül. Az vagy most is, ha felvállalod az álmaidat, akkori tiszta önmagadat, és félretolod mindazt a kacatot, ami az évek során rád ragadt. 
Ha megtaláltad azt, amit a szíved szerint csinálnál, akkor ne habozz, vágj bele.
Elvárások nélkül, tiszta örömmel.
Egyszerűen lépj át a korlátaidon, a félelmeiden, hiszen azokat csak te állítottad fel magad elé, amikor még (már) nem ismerted magad. Az csak a tudatlanságod hordaléka. De most, hogy újra álmodó, tudó, ön-tudatos ember vagy, söpörd félre az akadályoknak látszó illúziókat az utadból, lépj át rajtuk. Megteheted.
Hatalmadban áll, hogy mindent megvalósíts, ami a legjobb számodra. Hát keresd meg. Állj ki a szürkék sorából (ezek egyébként nem földönkívüliek, hanem rabszolgasorba süllyedt, közös szürke-mintát követő emberek), színesedj ki újra, és valósítsd meg, amiért születtél.
 
VI. felvonás: az én bőség-dalom 
 
- És a saját álmom? 
Megmutatni nekik az örömöt, azt, hogy az élet gyönyörű. Emlékeztetni, emlékszel? Visszaállítani a kizökkent időben a ritmust. Táncolni, énekelni, játszani önfeledten.
(2009.01.17.)
Csak úgy kaphatsz meg mindent, ha előbb megszabadulsz az elvárásaidtól.
Amiről lemondasz, az önként visszajön hozzád.
Amiért eddig harcolnod kellett, vagy kérned, vagy zsarolnod, vagy méltatlanul dolgoznod,
az most eléd áll magától, melléd simul csendben, minden erőfeszítés nélkül, csak úgy.
Mert már nem akarod, mert elengedted, mert lemondtál róla.
Mindent megkapsz, amit szeretnél, ha már nem szükségből (szűkségből) akarod.
Ha nem érzed a hiányát, mert tudod, hogy van, akkor az a tiéd (lesz). Neked van. Van, és te csatlakozol hozzá.
Ahol te magad nem érzed teljesnek magad, ott hiányos lesz kívül is az életed.
Minden külső hiány egy kifordult gondolat, (amelyhez csatlakoztál), és egy hiány-érzet(érzés),- amelyet megszültél- tükörképe, testet öltése.
Keresd a gyökerét, és húzd ki a földedből. Válj le a torz gondolatról, ami táplálta (neti, neti), fordíts neki hátat. Ekkor eltűnik a vele kapcsolatos rossz-érzés, és az életed külső hiánya is megszűnik. 
 VII. felvonás: Terápia. Írd át a mintáidat! 
(Én így csináltam)

images.jpg

 
Saját (volt) szegénység-hitem a pénzzel kapcsolatosan, amihez csatlakoztam:
l A pénz negatív dolog, gazdagnak lenni szégyen, mert akkor te okozod a szegénységet másoknál.
l A gazdagnak azért van, mert a szegénynek nincs. Tőle vette el. =Gazdagnak lenni=lopni.
l A pénzért sokat kell dolgozni. A méltatlan munkáért fizetnek meg, amit nem szeretsz.
l Ha van pénzed, akkor nincs időd, mert folyton munkával töltöd, hogy legyen pénzed.
l Apám gazdagsága okozta az anyám szegénységét.
l A sok pénz anyagi függőséget okoz, megköt, és a szellemi fejlődés akadálya.
l Munka nélkül pénzt szerezni csak mások manipulálásával lehet.
l A pénz energetikailag szennyezett. Az ördög műve.
 
Írd át a tévhiteket:

 

- A pénznek nincs előjele: nem jó, és nem rossz, ezek csak rávetített érzelmi értékítéletek. A pénz semleges. A pénz a csere, az áramlás energiájának fizikai megtestesülése. Megfogható, összesűrűsödött bizalom-energia. A hiánya ezért bizalmi válságot mutat az életedben. Nem bízol magadban, ezért mások sem bíznak benned, és nem áramlik hozzád a bizalom-csomag, a pénz.
Ekkor még nem élsz a lehetőséggel, hogy bőségben élj. Vagy visszaéltél mások bizalmával, és ezért nem áramlik hozzád. Ekkor már nem élhetsz a lehetőséggel, hogy bőségben élj.
-  Minél előbb visszatér az (ön)bizalmad, és a bizalom hozzád, annál kevesebb teret, és lehetőséget hagysz a manipulációra.
-  A pénz-rendszer összeomlása egy kollektív bizalmi válságot mutat.
Pénz hiány van a piacon=bizalom-hiány van az emberek között. A bizalmi válságot a manipuláció okozta (ami a pénzzel történt). Vagyis a pénz birtokosai, kezelői (a bankárok) visszaéltek az emberek bizalmi tőkéjével, akik megvonták tőlük a bizalmat, és ez megjelent pénzhiány formájában.
- A pénz manipulálható, ahogy a bizalommal is vissza lehet élni, de ez még nem minősíti a pénzt, csak a manipulátort. A manipuláció bizalmi válságot okoz, ami elzárja a pénz útját.
- Nem a pénz bősége, sokasága okozza a szegénységet a másik oldalon, hanem a bizalom,- (ön)bizalomhiány, és a manipuláció okozza az egyenlőtlen eloszlását. A pénz ezért nem felelős. A pénz csak eszköz, a bizalmi játszmában részt vevők mozgatják ezt az energiát. Hívják, vagy taszítják.
- Ha hiszel magadban, és hívod, elfogadod, hozzád jön, ha kishitű vagy, elutasítod, megítéled, vagy félsz tőle, akkor távolodik tőled. Te tartod távol az előítéleteiddel, a félelmeiddel, az önbizalom-hiányoddal. A pénz az érzelmi kommunikáció nyelvén beszél. Ha nem tartod magadat méltónak rá, tiszteletben tartja ezt a hitedet, és nem zavarja a köreidet. Ha megítéled, szintén menekülni fog. Ha félsz tőle, taszítod. Ha a hiányától félsz, az is félelem-minta, ami távol tartja tőled. Ha folyton arra figyelsz, ami nincs, abból nem tudsz teremteni, mert nem veszed észre azt, hogy van. Ezzel beszűkíted az áramlási csatornáidat (mint az érszűkületnél), és amitől félsz – a hiány – megvalósul számodra. Te teremted meg. Ez aztán visszaigazolni látszik a valóságba vetett tévhitedet (hogy nincs elég), és tovább erősíti a szűkség-tudatodat, és a félelmeidet, még nagyobb hiányállapothoz vezetve. Ez egy öngerjesztő folyamat.
- Ezért ha bízol magadban, meghatalmasodsz, kiteljesedsz, akkor bőségben élsz.
- A bőség, és a gazdagság nem ok mások szegénységére. Nem egyesek gazdagsága okozza mások szegénységét. Annak csak ellentétes pólusa, de nem okozója. Ez a polaritás két vége. Mennyiségi kérdés. Ezért a megoldás nem a gazdagság, vagy a szegénység közötti választás, hanem a bőség. A bőség minőség.
- Bőség az, amikor úgy növekszik a bizalmi tőkéd (a pénzed), hogy ehhez nem manipulálsz másokat, és nem végzel érte olyan munkát, amit nem szeretsz. A bőség mögött igazi felszabadult öröm áll, amelyből származik, és olyan tevékenység, amely az embereket szolgálja. A bőség forrása, ha örömmel, elvárások nélkül adsz. Azt adod, amit te tudsz a legjobban, ami te vagy, ami neked is örömet okoz. Nem elvárásból adsz.
Ha magadat értékesnek tudod, és ezt a valódi értéket átadod másoknak, akkor élsz örömben, és akkor jelenik meg ebből az érzelemből a bőség.
Élj a szenvedélyednek, az álmodnak, és a bőség megjelenik az életedben.
- Úgy tudsz kilépni a manipuláció hatása alól, hogy a bizalmadat, amit eddig másokra ruháztál (másokba fektettél, ahogyan a pénzedet a bankra bíztad) az elvárásaid mellett, azt most visszavonod magadba, és elkezdesz önmagadban megbízni. Befelé figyelsz, és az álmodba fektetsz be. Ezzel a saját bizalmi tőkével felépíted a saját vállalatodat, vállalkozásodat az álmod, a szenvedélyed megvalósítására. Ez kiáramlik a világba, és a befektetett bizalom eredményeként magához vonzza mások bizalmi energiáját (pénzét). Ezzel a csere rendje helyreáll, és valódi értékek cserélnek gazdát a pénzért (amit ekkor már valószínűleg nem így fogunk hívni). Adsz, és kapsz. Az új pénz pedig csak egy közvetítő eszköz a megannyi szenvedélyből, örömből született teremtés között.
 - Nem az a dolgod, hogy pénzt keress, hanem, hogy megvalósítsd az álmaidat. Ez pedig megteremti számodra a cseréhez szükséges pénzt is.
Ha te bizalmat szavazol a szíved szerinti teremtésednek, az álmodnak, akkor mások is bizalmat szavaznak neked.
 - Ne azt nézd, hogy hogyan nem lehet, hogy mi akadályoz. Ne higgy a hiányban. Ez csak kifogás. Amire szükséged van a megteremtéséhez, az VAN, csak még nem látod, mert nem hívtad oda. Nézz bele a semmibe, (amit eddig annak hittél) és addig nézd, amíg meg nem látod benne.
Hívd magadhoz. 
- Csak a túl sok pénz okoz függőséget, köt meg, a mértéken felüli, amennyire már nincs szükséged az álmod kiteljesítéséhez. Ez a manipulációval szerzett gazdagság egyik mellékhatása, vagy átka, ami visszahat a manipulátorra. A bőség állapotában a pénznek nincs ilyen hatása, mert az intelligensen mérték-tartó, és mert valódi minőség áll mögötte. Az ilyen pénz elköltése is az öröm, a minőség jegyében történik. Ezért soha nem az a kérdés, hogy mennyi az a pénz, hanem, hogy milyen, azaz miből származik, mi áll mögötte, mit adtál érte. Mert pontosan azt kapod vissza általa. Ha örömmel teremtetted, ez az öröm áramlik rajtad át általa, és ezt a minőséget viszi tovább. Ha nehéz kényszermunkával jött hozzád, így is fogsz megválni tőle, nehezen, tele aggodalommal, frusztrációval, és ezt az energiát viszi tovább.
- „Munka nélkül pénzt szerezni csak mások manipulálásával lehet.” Ez igaz. De ki mondta, hogy ne végezz örömteli, értelmes, hozzád illő munkát? Olyat, amit szeretsz, ami csupa öröm. Értelmezd át a munka fogalmát, és találj egy új szót erre az öröm-tevékenységre, amivel múlatod az időt. Az örömben végzett munka örömben költött pénzt hoz a házhoz. Adj, és kapsz. Add oda, és megkapod.
-  „A pénz energetikailag szennyezett. Az ördög műve.” Csak a manipulált pénz látszik annak, de az sem az. Ezek kivetített félelmek.
A pénz energetikailag semleges. Amikor a manipulátor (szakszóval:az ördög:)) használja, akkor tűnik sátáninak. De a pénz nem bűnös, és bár őrzi a manipuláció emlékét, nyomát, de ez nem jelenti azt, hogy nem írhatod azt felül azzal, hogy új értelmet adsz neki, és a bőség körforgásába helyezed. Nincs okod rá, hogy ezen az alapon félj a pénztől. Hiszen Te vagy az, aki visszaadod az eredeti minőségét, szerepét, és a bőség megteremtéséhez használod eszközül. 
 VIII. fejezet: Útravalóul összefoglaló. 
Válj magad a bőség forrásává önmagad, és mások számára elvárások nélkül, és akkor mindig bőségben lesz részed. Tudd, amit elutasítasz, az elutasít téged. Amit kizársz, abból magadat zárod ki. Mindig van lehetőséged, hogy megnézd a helyzetedet egy másik nézőpontból. A megoldást ne kívül keresd. Ami belülről származik, azt odakint nem tudod megjavítani. Kint csak a tüneteket látod. A tünet oka benned van. Azt keresd.
Ha a belső okot feltárod, és megváltoztatod, megváltozik a tünet, a kint reagál a bentre. Így teremts. 
Ha belül feltárod a gondolkodásod korlátait, és átléped őket, megváltozik az érzelmi viszonyulásod, és erre reagálva a dolgok is megváltoznak körülötted.
A pénz, mint energia reagál az érzéseidre, ezen keresztül leveszi a gondolataidat.
A saját gondolataidért, érzéseidért vagy felelős, mert ezeket adod tovább az energetikai csatornákon keresztül, így a pénzügyleteiden keresztül is.
Hogy mit hiszel magadról, és a világról, az meghatározza, hogy mit kezdesz a hozzád érkező energiával (pénzzel). Amíg magadért a felelősséget fel nem vállalod, a gondolataid, és az érzéseid, vágyaid felett át ne veszed az irányítást, és a legbelsőbb=legfelsőbb éneddel azokat össze nem hangolod, addig a pénz is kicsúszik az irányításod alól. Csupán öntudatlan léted saját törvényeit követő – számodra idegen, rejtélyes - résztvevőjévé válik.
Ha külső válaszokra vágysz - pénzügyi elemzőkben bízol, akik majd megmondják a jövőt, vagy brókerekre bízod az összekeresett, pénzben megtestesülő élet-energiádat – rossz úton jársz. Ha azt hiszed, más megoldja helyetted a problémákat, rossz úton jársz. Átadod az irányítást, nem vállalod a felelősséget. A te szűkség-helyzetedért nem más a felelős. Azt te teremtetted magadnak. Sok hasonló szűkség-tudatú lény pedig közös erővel megteremtette, és táplálja azt a rendszert, ami ezen élősködik. Az emberek maguk teremtették a rabszolga-tartóikat azzal, hogy belementek a rabszolgaság, a kizsákmányolás játszmájába. Ezért nincs külső ellenség - bármennyire is szeretnétek. Nincs ki ellen harcolni. Viszont az ember, aki megteremtette ezt a rendszert, bármikor vissza is vonhatja azt. Teremthet helyette újat, más alapokon másikat. Ha te magad itt és most felismered, és átállítod azt a belső működésedet, amivel eddig ezt a poláris rendszert tápláltad, akkor tetted a legtöbbet: kivontad magad annak érvényessége alól, és csatlakoztál az új földet teremtők csapatához, akik a saját életükkel átírják a mátrixot. Ebben sem elnyomott, sem elnyomó nem szerepel. Ebben az új világban harmónia van, meghatalmasodott lények öröm-alapú együtt-működése. 
 
 
Ha magadban ehhez a belső harmóniához csatlakozol, és ezt az életeddel megmutatod, akkor válsz mintává, akkor iratkozol fel az új földet teremtők közé.