Egy Új Himnusz
Isten áldott a magyar!
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyúl feléje védő kar,
Békés minden néppel!
Jobb sors amit régen él,
Hoz rá sok víg esztendőt,
Megteremtette már e nép
A múltat s jövendőt!
Nem támad már szép hazám,
ten fiad kebledre,
Veled a szent Szív dalát
együtt énekelte.
Ahogy járta útját,
vizek közt, szigetre,
Ezer életen át,sok
Magyarnak lelke.
Őseinek megbocsájtott
evvel tenmagának,
Köztük a nehéz sorsért
Apjának, anyjának.
Fájdalma feledve,
hisz átlényegítette!
Ezért kardját, a harcból,
Már múzeumba tette.
Bércre hág, és völgybe száll,
Szent párja mellette,
Akivel a Fényegységet
már magáévá tette.
Vár áll ott, kristályból
Kedv, s öröm röpkednek,
S a, szabadság virul,
mert egymáséi lettek.
Hányszor zengtek dobjaink
Földünk ünnepére,
Fény hadunk lelkében
Csodákról szólt ének!
Hányszor támadt kedvünk
Szép hazám, mesére
S lettél életünknek
Valóság esélye!
Isten áldja a magyart,
Embert áld az Ember!
Elengedte félelmét,
hogy bűnös, és hogy nem kell.
Szellemek és szívek,
mindben jegyben járnak,
Méltó teremtője
Fényes országának!
©Margardian 2010.április 10.
